Papp Valér

1992-ben egy régi, általános iskolai barátom indíttatására – aki akkor Thai Box edzésekre járt – kezdtem el a harcművészetekkel foglalkozni. A véletlen vagy éppen a sors keze játszott abban közre, hogy ez a harcművészeti ág, amit elkezdtem a Zen Bu Kan Kempo lett, aminek azóta is elkötelezett híve vagyok. Történt ugyanis, hogy a jó barátom, akivel éppen lebeszéltem, hogy elmegyünk együtt az első Thai Box edzésemre, az előző napi edzésén lesérült, így későbbre halasztotta volna a küzdősportokkal való megismertetésemet. Ezért a mozgásvágytól teljesen felajzva, de szomorúan elindultam aznap is a szokásos konditerem felé, ahol a véletlen folytán egy kempossal hozott össze a sors, akinek elmeséltem mindezt és még aznap kondizás után elkísért engem egy újonnan nyílt kempo dojo-ba, ahol Lévai László, akkor még 3. danos mester tartotta az edzéseit. Azóta megszakítás nélkül Harcművészetekkel foglalkozom

19 évesen kezdtem el Kempozni, ami már nem gyerekkor. Sokan úgy tartják, hogy minél hamarabb elkezdi valaki a harcművészetet, annál jobb. A korai életkori szakaszban való kezdésnek vannak előnyei, és ugyanúgy lehetnek hátrányai is, mint az például, hogy kiég és motiválatlanná tud válni az ember idő előtt. Én viszonylag későn kerültem kapcsolatba a kempo-val. Ami talán emiatt kimaradt az életemből, az a profi karrier, vagy legalább is az a pár profi mérkőzés, hogy ne csak szervezőként és edzőként, hanem versenyzőként is kipróbálhassam magam egy – két profi mérkőzésen. Annak, hogy ez elmaradt némileg a késői kezdés is az oka, valamit a kezdetek kezdetén nem túl sok lehetőség akadt Magyarországon, ahol profi Kempo vagy MMA mérkőzésen kipróbálhattam volna magam, ráadásul azoknak a felét én magam szerveztem Viadal Pro –néven. Az amatőr versenyeredményeim talán teljesek (5 VB cím 3 különböző szervezetnél) ennél többre nem igen vágyhat az ember egy olyan sportágban, amely (még!) nem része az olimpiai programnak.